Furcsa dolog az idő. Életemből úgy 8 évvel egyszerűen nem tudok számot adni, fogalmam sincs mit csináltam ezalatt az idő alatt, semmi papírom nem maradt, számlák, művek, felszólítások, semmi.

Persze mindez a fiam születése előtt történt és úgy homályosan derengenek a Párizsi évek és szerelmek, de olyan mindez mintha nem velem történt volna, hanem valami furcsa álomban, ahol minden szerepet én játszottam, és ami úgy fejeződött be, mint a Barátok Közt: a szereplőket időnként kiírják a  darabból.

No, ha nem emlékszem, az olyan, mintha meg sem történt volna, hét év után még az adóhivatal is elévültnek tekinti az ügyeket, úgyhogy ennyi.

Viszont attól kezdve, hogy a fiam megszületett, ezzel született egy új időszámítás is.
Ettől kezdve mindent ehhez viszonyítok, és így sikerül visszaszámolnom az éveket, az érveket, a tényeket.

Néha szükség van rá.