Tehát: Én Budapesten, Ők Párizs egy elővárosában.
Jelenleg semmiféle apai joggal nem rendelkezem: Birósági határozat tilja meg a látogatáshoz fűződő jogom, hogy beleszolhassak a gyerek nevelésébe, hogy eldönthessem, mikor, mit csináljon.
Jogom nem maradt, csak kötelességem, akkora összeg kifizetése gyerektartás címen, ami még a jövedelmemet is meghaladja.
Eladtuk a közös tulajdonú lakást, aminek az árát futurex blokkolta a jegyzőnél, mondván, hogy jóval nagyobb összegre tart igényt.
Végül pedig különválásunk óta eltelt négy és fél év még mindig nem volt elegendő ahhoz, hogy kimondják a válást.
Félidőben született egy bírósági határozat arról, hogy én nevelem a gyereket és velem marad, majd egy évre rá egy másik határozat az anyja hatáskörébe utalta Sam-et én pedig elvesztettem jogyaimat.
A bírónő tanácsára új ügyvéddel megindítottuk a fellebezési procedúrát, hogy legalább a gyermek láthatását szabaddá tegyék, és csökkentsék reális és kifizethető összegre a gyerektartást.

Sok jóra nem számítottam.
Ugyanakkor Pesten munkát ajánlottak, dolgozni kezdtem, persze kelet-európai bérért, ami ráadásul akkor roppant furcsának tűnt: feketén fizettek ki, illetve francia kiadású számlát kellett adnom cserébe, tehát sem a társadalombiztosítás, sem a nyugdíj nem szerepelt semelyik oldalon.
Szokd meg a magyar viszonyokat! Sulykolták magyar barátaim.

Időnként, mikor Sam hiánya túlságosan sajogni kezdett, akkor felhívtam, és gyorsan váltottunk néhány szót, legalább a hangját hallhattam.

- Minden rendben?
- Minden rendben.
- Azért jó, hogy telefonálhatunk.
- Jó. Anya azt mondta, hogy ehhez sincs jogod, csak azért hívhatsz, mert ő megengedi.
- Így igaz. De megengedi és ez a lényeg.
- …   szia apa.